Megjegyzés: Fatimát, a ,,világ oltárát'' (XII. Piusz), ,,a természetfölötti kirobbanásának helyét'' (Paul Claudel) Mohamed leányáról, Fatimáról nevezték el még a mórok ott tartózkodása idején.

1917-ben - fél évvel az októberi bolsevik hatalomátvétel előtt - a Szent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszerveződ és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.'' A ,,győzelem'' szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc - nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) - eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt, és fogjanak össze a szavára figyelő emberek.
Az 1917-es esztendő mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentős dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára. Ez az új korszak és új eszme úgymond az ember nevében vállalta, sőt erőszakosan és szervezetten terjesztette az istentagadást mint hivatalos ideológiát. Az üdvtörténet folyamán először jöttek létre azok a politikai feltételek, amelyek világméretekben szolgálták az ateizmust. Ez pedig páratlan pusztítást végzett az istenhit intézményrendszerében, a lelkekben, az élet minden terén szerte a világon. Érthető, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs előtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés előtt álló világra.
A lisszaboni egyházmegyéhez tartozó tanyaközpont, Fatima nevét a jelenések előtt még a portugálok sem ismerték. A régi Fatima 35-40 tanyának volt a központja. A közös templom és a plébánia székhelye Fatimában volt. A szétszórt településeken mintegy 2500 ember élt. Ettől a helységtől 2-3 km-re lévő Cova da Iriaban (Szent Irén völgye), ahol a jelenések történtek, ma hatalmas bazilika hirdeti 1917. májusának eseményeit.
A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A földművelő munkának alig volt értelme ezen a tájon. Gazdagon termő gyümölcsös és juhállomány biztosította a tanyák megélhetését. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott.
Az Aljustrel nevű tanyán élt Antonio dos Santos és Manuel-Pedro Marto családja (rokonok), amelyből a három látnok származott. A Santos család sarja Lucia, valamint Ferenc és Jácinta a Marto család tizedik és tizenegyedik gyermeke. A gyermekek nemcsak rokonok, de barátok is voltak. Együtt őrizték juhaikat. Lucia 10, Ferenc 9, Jácinta pedig 7 éves, amikor a jelenések 1916 tavaszán elkezdődtek. 1916. tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária-jelenésről tudunk.
Lucia (1916-ban még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira. 1916 tavaszán egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött, amikor váratlanul éles fényben egy ifjút pillantottak meg, aki a Béke Angyalának nevezte magát.
Bátorította a gyermekeket, és felszólította őket, hogy imádkozzanak vele együtt. Az angyal letérdelt, homlokával a földet érintette, majd háromszor elmondta (a gyermekek pedig ismételték) a következő imádságot: ,,Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.'' Az imádság után fölkelt, és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.'' Ezt követően a jelenés eltűnt. Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Lucia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ő beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belső kényszerítő erőt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Luciától és Jácintától tanulta meg.
A második angyali jelenésre a nyár közepén, júliusban vagy augusztusban került sor. A jelenés ebéd utáni időben, váratlanul érkezett. ,,Mit csináltok..?'' - kérdezte az angyal. ,,Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! (Szórakozásunk alkalmával érdemes felidézni ezt a jelenetet.) Jézus és Mária Szentséges Szíve (Csodás Érem!) általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent bántják meg, és kérjétek a bűnösök megtérését. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Portugália Őrzőangyala vagyok, a Béke Angyala.'' Hogyan hozzunk áldozatot? - kérdezte Lucia. ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.''
A három látnok a természetfeletti erő és az események hatására teljesen megváltoztatta életét. Bár külsőleg semmi különös nem történt, a világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Első időkben vezeklésük abban állt, hogy földre borulva órákon keresztül imádkozták az angyal imáját. Később rendszeresen vállaltak igen kemény áldozatokat is.
Az angyal szeptember végén vagy október elején jött harmadszor. Ez alkalommal kehely volt a kezében, felette pedig egy ostya, amelyből vércseppek hullottak a kehelybe. Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor elmondta a következő imát: ,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szentségtörésekért a szidalmazásokért és közömbösségért, melyek által Őt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.''
Ezt követően az ostyát Luciának, a kehely tartalmát pedig Ferencnek és Jácintának adta. Közben így szólt: ,,Vegyétek Jézus Krisztus Testét, és igyátok Vérét, melyet hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bűneiket, és vigasztaljátok a jó Istent.'' Végül ismét a földre borulva háromszor elmondta az előbbi imát, majd eltűnt. A három gyermek igen kimerült az események hatására. Teljesen átitatódtak Lélekkel. A látnokok azonban még mindig nem avattak be senkit közös titkukba. Csak vezekeltek, és engeszteltek.


A hat fatimai Mária-jelenés

1.) Az angyal harmadik jelenését követően csaknem nyolc hónappal később, 1917. május 13-án került sor a Szent Szűz első jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtőjén. A jelenést megelőző fényvillanásból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak. Gyorsan haza akartak menni, de újabb fényvillanást tapasztaltak, a következő percben pedig egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg egy törpetölgy-bokor felett, aki a ,,Napnál is fényesebb volt''.
A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg először. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.'' Lucia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?'' - ,,Az Égből'' - volt a válasz. Lucia következő kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tőlünk?'' A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.''
Lucia felbátorodik, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazza meg, amiből újabb párbeszéd kerekedik. ,,Én is az égbe fogok jutni?'' ,,Igen.'' ,,És Jácinta?'' ,,Ő is.'' ,,És Ferenc?'' ,,Ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.'' A legidősebb látnok tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?'' (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.'' ,,És Amália?'' (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,Ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad'' - volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd gondolkodásra készteti a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.)
A beszélgetés irányítását Mária vette át: ,,Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel Őt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?'' A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tud valamit az életről, a szenvedésről. Talán a kérdés súlyát sem érzik igazán. A válasz is gyermekre jellemző: szívből jövő és őszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen.'' A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.'' Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét, és a háború hamarosan befejeződjön.'' Szavait befejezve Mária lassan és méltóságteljesen eltávozott. Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen.
A gyermekek elhatározták, hogy senkinek sem beszélnek a dologról. Ezt októbertől májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz első jelenése után Jácinta erős belső indításra mégis elmondta édesanyjának.

2.) A második, a júniusi jelenés alkalmával Lucia szólalt meg elsőnek. ,,Mit kíván?'' (Jellemző, hogy május és augusztus kivételével minden találkozáskor a legidősebb látnok szólal meg először.) ,,Jöjjetek ide a jövő hónap 13-án is. Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért (a Szent Szűz ezt a kérését minden fatimai jelenése alkalmával elmondta!), és tanuljatok meg olvasni. Aztán majd megmondom, hogy mit akarok.'' Lucia közbenjárt egy beteg gyógyulásáért. A válasz: ,,Ha megtér, az év folyamán meg is gyógyul.'' Luciát élénken foglalkoztatta az üdvösség, s rá akarja venni a Szent Szüzet, hogy vigye mindhármójukat az égbe. A jelenés asszonya így válaszol: ,,Igen, hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engemet jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplőtelen Szívem tiszteletét.'' Lucia érthetően nem lelkesedik. Szomorúan kérdezi: ,,Akkor egyedül maradok?'' ,,Nem, leányom! Szenvedsz emiatt nagyon? Ne csüggedj el! Az én Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezető utad.''
A két testvér, Jácinta és Ferenc ezt követően a közeli égbeköltözésükre készültek. (Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta 1920. február 20-án halt meg. Lucia pedig, aki 1907. március 30-án született, 2005. február 13-án költözött a Mennyei Atyához.) A gyermekek minden erejükkel a Szűzanya kérésének teljesítésére, a bűnösök megtérítésére törekedtek.

3.) A harmadik fatimai jelenés (július 13.) közlései felmérhetetlen jelentőséggel bírnak. Ekkor már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Az Istenanya Lucia ,,Mit kíván?'' kérdése után így válaszolt: ,,Azt, hogy a következő hónap 13-án jöjjetek újra ide. Azt, hogy imádkozzátok a Rózsafüzér Királynéja tiszteletére tovább a rózsafüzért, hogy így kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül ő tud rajtatok segíteni.'' A jelenés híre ekkor már elterjedt a környéken, és egyre többen kezdték zaklatni a gyermekeket. Ezért érthető Lucia kérése: ,,Tessék megmondani, hogy kicsoda, s tessék egy csodát művelni, hogy mindenki higgyen.'' A Szent Szűz válasza: ,,Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és hogy mit akarok. Csodát is fogok művelni, hogy higgyenek a jelenésnek.'' Luciának néhány kérése következett, majd a jelenés asszonya így folytatta: ,,Hozzatok áldozatot a bűnösökért. Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.''
Az imádság elhangzása után a Szent Szűz látomásban megmutatta a gyermekeknek a kárhozat helyét. A látnokok ijedtükben felkiáltottak a szörnyű látvány hatására.
A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök'' megmentéséért. A látnokok napokig nem ettek, nem ittak. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek a vezeklőöv éjszakai viselését. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Jellemző, hogy a felnőttek azért zárták börtönbe a látnokokat, mert nem árulták el a titkokat.

4.) A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokok ugyanis börtönben voltak, ahol kihallgatták őket. A jelenésre ezért augusztus 19-én került sor. A beszélgetés rövid volt, de rendkívül megrendítő. Néhány praktikus útmutatás után a Szent Szűz ezt mondta a gyermekeknek: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!''
Megrendítők szavak. A Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.

5.) Az ötödik jelenés újra szűkszavú. A jelenés asszonya ezt mondta: ,,Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért, hogy így kieszközöljétek a háború végét. Októberben jön az Úr Jézus is, aztán a Fájdalmas Szűz, a Kármelhegyi Boldogasszony, Szent József a Kisdeddel, hogy megáldják a világot. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek... Októberben nagy csodát művelek, hogy mindenki higgyen.''

6.) Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom Október 13. címszó alatt írja le. E napon történt a híres fatimai napcsoda. A Szűz megjelenése után elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz, és a katonák hamarosan hazatérnek.'' Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!'' Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait, s ekkor kezdődött a 10 percig tartó napcsoda.
Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményről. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégy Máriát és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből.'' Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen. ,,Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre'' - írja Formigao kanonok. Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg.
Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentőségét. A héttagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A Szent Szűz hívja és várja a zarándokokat. Jönnek is sok millióan évről évre. Fatima joggal nevezhető a világ legnagyobb lelki központjának. Az Egyház Anyja azonban nem csupán hívja és várja az embereket, de küldi is valamennyit apostoli munkára. Megrendítő, hogy a Szent Szűz az emberi üdvösség és a világ jobb sorsa érdekében egészen kis dolgokat kér csupán, s ennek fejében olyan ígéretekkel ajándékoz meg, amelyek minden képzeletet felülmúlnak.
Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a hívő közönséget egyaránt meggyőzhette. Sajnos az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet, és halogatták éveken keresztül aprócska kéréseinek teljesítését.
A fatimai jelenések befejeződtek, de Lucia elbeszélése szerint a későbbi évtizedek során az Egyház Anyja még többször megjelent számára, s mindannyiszor konkrét kérései voltak. Különösen fontos volt az 1925. december 10-i jelenés a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban. Ennek színhelye a spanyolországi Pontevedra, ahol Lucia a dorottyás nővérek körében élt. Ugyanígy rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete.
Ez utóbbi jelenés tanulsága miatt részletesen elmondjuk a történteket. A Szűzanya 1929. június 13-án kérte Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. ,,Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti.'' A Szűz még a jelenés során szomorúan panaszolta Luciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni, és majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...'' Szó szerint így történt. A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kéri ezt. Lucia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.'' A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
A látnokok sorsa ismert. Kiválasztottságukért és küldetésükért nekik is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg. A Szent Szűz Luciát bízta meg a fatimai üzenetek továbbadásával. Lucia 1921. június 16-án búcsúzott el szülőföldjétől, és a portói dorottyás nővérek árvaházának lett lakója. A főnöknő teljes hallgatást parancsolt a fiatal növendéknek a fatimai jelenéseket illetően. Lucia nem beszélhetett az eseményekről, de híreket sem kaphatott a fejleményekről. Nagy kereszt volt ez számára. Tizennyolc éves korában a spanyolországi Tuyban helyezték el a dorottyás nővérek, ahol tagja lett a rendnek. Jóval később átlépett a karmelitákhoz, hogy még jobban elrejtőzzön a világ elől, és teljesen az imádságnak szentelhesse magát. 1949. május 31-én letette az örök fogadalmat. Rendi neve: Mária Lucia. Portugáliában, a coimbrai karmelita kolostorban élt, 2005. február 13-án bekövetkezett haláláig.
Fernando Leite jezsuita atya szerint a fatimai jelenések lényegét az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1.) Isten meg akarja alapítani a világon Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. 2.) Lucia van megbízva ennek az üzenetnek hirdetésével. 3.) Isten minden kegyelmet Mária Szeplőtelen Szívén keresztül ad. 4.) Jézus Szíve azt akarja, hogy mellette Anyjának Szívét is tiszteljék. 5.) A világ békéje Mária kezére van bízva.
Bár a fatimai jelenések mélyen belevésődtek a katolikus világ emlékezetébe, a nagy nyilvánosság már-már elfelejtette az események részleteit, a titkokat és ígéreteket, jóllehet Fatima jövendölései sorra megvalósulnak. Igaz, pápák látogattak el a zarándokhelyre, s évente sok millióan felkeresik Fatimát, de még ma sem teljesedett minden a Szent Szűz elvárásai szerint. Égi anyánk fatimai kérései csak részben épültek be az evangelizációs munkába.

Forrás: Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő
Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.