Szelídség – Fájdalom – Lángolás Mindent a Szűzanya szándékaiért teszünk, ezért élünk és mindent feláldozunk Semmit sem kérünk magunknak, semmit sem tagadunk meg Máriától, a szentséget keressük a szeretet által, anélkül, hogy önmagunkra tekintenénk. Azzal a bizonyossággal adjuk oda magunkat, hogy Istennek szüksége van ránk ahhoz, hogy a még nem hívők megtérjenek, a világ békéje és az egyház egysége megvalósuljon.

(1) A Szövetség, amely a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség lelkiségében alakult és a medjugorjei eseményeknek köszönheti létrejöttét, főként világiakból áll és minden tagja Jézus és Mária Szívének szenteli magát. Egészen kicsi gyermekként – akik tudják, hogy Szűzanya végtelenül szereti őket – az a vágyuk, hogy megtegyék mindazt, amit Mária az Irgalom Atyja nevében mondott, mond és mondani fog.

(2) Olyan életközösség ez, mint Efezusban Jánosé és Máriáé, vagy mint a jeruzsálemi ősegyház, amelynek tagjai egy szív és egy lélek voltak Istenünk egyetlen szívének megnyilvánulásaként. Életközösség, mely komolyan veszi és megteszi, amit Mária Montforti Grignion Szent Lajos és Szent Maximilian Kolbe által mondott; amit ma Medjugorjéban és szívünk mélyén mond nekünk, és amit apostolai által a jövőben mondani fog.

(3) A közösségek – a tagok elkötelezettségének mértékétől függően – minden eszközzel terjesztik a Kegyelmek Anyjának felhívását, hogy siettessék Isten országának eljövetelét. Szívükön viselik Kolbe atya látomásának megvalósulását, legyenek akár egy falu vagy lakónegyed közössége vagy egy imacsoport: „Ami a Szűzanya küldetésének célját illeti, úgy hiszem, minden nemzeten belül létre kell jönnie, a Szeplőtelen Szűz városának , hogy minden eszközt fel tudjon használni, beleértve a legmodernebbeket is. Mert a találmányokat elsősorban az ő szolgálatába kellene állítani, a kereskedelemben, az iparban vagy a sportban stb. egyaránt; legyen az rádió vagy film, egyszóval minden, amivel világosságot lehet gyújtani a lelkekben, s lángra lobbantani a szíveket! Minden tettünket át kell hogy hassa az a gondolat, hogy minden a Szeplőtelen által történik, hogy az egész világot és minden egyes lelket egészen különleges módon meghódítsunk a Szeplőtelen Szűznek, s általa Jézus szentséges szívének. …Ily módon maga a Szűzanya veszi birtokába mindennap egyre jobban azokat a lelkeket, akik felajánlják magukat neki, és általuk a lelkekbe hatol, hogy megtisztítsa, feldíszítse őket és odaadja nekik Jézust.” Mindazoknak, akik felajánlották magukat, az a küldetésük, hogy új lelkeket szerezzenek Máriának.

A Szűzanya követése

(4) E Szövetség rendeltetése, hogy a szeretet iskolája legyen, melyben a Szűzanya az Istennel való egyesülés útját tanítja nekünk. Ebbe a menyegzős hivatásunkba ő vezet be minket, mert ő az örök Atya kicsiny jegyese öröktől fogva. Ő a Lélek jegyese az Ige megtestesülése által és Jézus jegyese a kereszt lábánál elszenvedett kettős szívsebe által. A Szentháromság jegyese, amely őbenne lakozik. Mária az új emberiség előképe, akiről így jövendöltek: „…maga a Teremtőd lesz a hitvesed ” ((Iz 54,5). Ő az Irgalmasság Anyja, Istennek az emberiség iránti gyengédsége, az Atya anyaméhe. Ő annak a „kis útnak ” a megtestesülése, amelyről Kis Szent Teréz, korunk teológusa beszél: „mivel ő egészen kicsi, tetszését leli benne a Hatalmas ” ((Antifóna Mária szent anyaságának vesperásából). Assisi szegényét követve mi is Poverellánknak (Szegénységúrnő) akarjuk tekinteni a Mennyek Királynéját, az egészen szegényekét, a lelki szegénység példaképét, akinek megígértetett a Mennyország. Példaképünk és tanítónőnk itt a földön, aki előkészít bennünket az Asszony és a Sárkány közötti nagy küzdelemre, melyben a Sárkány el akarja nyelni az Asszony méhének szülöttét, az Egyházat. Ha Mária a misztikus test nyaka, melyen át a Lélek lehelete és Krisztusnak, a főnek rendelkezései áradnak, úgy ő a sarok is szegény szolgáiban, amint Montforti Grignion Szent Lajos írta: „A Sátán gáncsot vet Mária sarkára, azaz alázatos szolgáira és szegény gyermekeire, akiket Mária azért küld, hogy háborút indítsanak a Sátán ellen. A világ szemében szegények és kicsinyek lesznek, főleg pedig megalázottak, mint a sarok. A többi testrészhez képest megtiprásban és szorongattatásban lesz részük. ”Az utolsó idők apostolai, ahogyan azt Szent Pál is kifejezi, nem a „szuperapostolok ”, hanem a szegények, akiket a Lélek tett szegénnyé.  

A szív felajánlása és lelkisége

(5) „Az egyház összes gyermekét arra buzdítjuk, hogy mindannyian ajánlják fel magukat az Egyház Anyja Szeplőtelen Szívének, hogy egyre inkább alávessék magukat Isten akaratának azáltal, hogy életükben ezt a nagyon nemes ájtatosságot gyakorolják és az ő gyermekeiként szolgálnak neki a Mennyek Királynőjének példája szerint.” (VI. Pál, Signum Magnum, 1967. május 13.) „…értékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb; (…) Őt szerettem és kerestem ifjú korom óta, azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének. Nemes származással dicsekedhetik, mivel együtt lakhat Istennel és a Mindenség Ura szereti.” (Bölcs 7,29; 8,2 –3)

(6) A világiak, a megkereszteltek általános papságának értelmében a világot Istennek szentelik. Isten népének e nélkülözhetetlen feladatát a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű konstitúciója világosan kifejtette: „Ezért a Krisztusnak elkötelezett és a Szentlélek által felkent világiak fönséges hivatást és készséget kapnak arra, hogy egyre gazdagabban teremjék a Lélek gyümölcseit. Mert minden munkájuk, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi és családi életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük, ha a Szentlélek tölti be, sőt az élet terhei is, ha türelmesen hordozzák azokat, Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozattá válnak. (vö. 1Pét 2,5). Mindezeket a szentmisében az Úr testének felajánlásával együtt ajánlják fel készséges szeretettel az Atyának. Ilyen a mindenütt szentül szorgoskodó világiak imádó hódolata; ők így szentelik a világot Istennek.” (LG 34)

Eszkatológia

(7) Felismerjük, hogy elérkezett a második kánai menyegző órája, azé a menyegzőé, ahol a menyasszony, az Egyház Anyja meghív bennünket, hogy igyunk a végére tartogatott borból, a Szentlélek új kiáradásából. Édesanyánk az utolsó időkben példátlan szerepet játszik, melyet Mennybevételének és Szeplőtelen Fogantatásának dogmája készített elő. Ezért fel akarjuk ismerni és élni akarunk az üdvösség azon eszközeivel, amelyeket a Minden Kegyelmek Közvetítője kínál fel nekünk. A Szűzanya munkálkodásának ez a megújulása Krisztus második eljövetelével van összefüggésben, melyet ezekkel a szavakkal hirdet a történelem „legmáriásabb lelkületű ” pápája: „Ha a második évezred utolsó éveit, melyekben egyre közelebb kerül hozzánk a harmadik évezred kezdetének ígérete, és ezt párhuzamba állítjuk a Megváltóra való várakozás őstörténetével, világos, hogy nekünk ebben az időszakban különös módon kell ahhoz fordulnunk, aki az adventi várakozás „éjszakájában ” valódi hajnalcsillagként (Stella Matutina) kezdett tündökölni. Köztudomású, hogy ez a csillag hajnalhasadáskor megelőzi a napfelkeltét. Így előzte meg Mária az Üdvözítő megjelenését, az „igazság napjának ” felkeltét az emberi nem történetében.”(II. János Pál: Redemptoris Mater) Mintha Montforti Grignion Szent Lajos hangja visszhangozna a Szentatya eme megérzésében. Montfortinak az idők végéről szóló próféciái megdöbbentő aktualitást kezdenek nyerni: „Máriával kezdődött a világ üdvössége, Máriának kell beteljesítenie is…” Ezekben a végső időkben tehát Isten ki akarja nyilatkoztatni Máriát; meg akarja ismertetni, mint kezének remekművét. „a. Azért, mert elrejtőzött ebben a világban, a pornál is alábbvalónak tartotta magát mély alázatában, és elérte Istennél, az apostoloknál és az evangélistáknál, hogy teljesen elrejtsék. b. Mivel Mária Isten kezének mesterműve – az volt már a földön is a kegyelem által, most pedig a Mennyben a dicsősége által –, ezért Isten dicsőítést és hálaadást vár minden élőtől. c. Mária a hajnalpír, aki megelőzi és kinyilatkoztatja az Igazság Napját, Jézus Krisztust. Észre kell tehát vennünk Őt és fel kell fedeznünk, hogy Jézus Krisztust is felismerhessük. d. Mivel Ő volt az út, melyen Jézus hozzánk érkezett, bár más módon, de Ő lesz az út második eljövetelekor is. e. Mária a biztos, egyenes és szeplőtelen út, amely által Jézus Krisztushoz mehetünk és egészen megtalálhatjuk Őt. Ezért a Szentségre meghívott lelkeknek általa kell megtalálniuk Krisztust. Aki megtalálja Máriát, megtalálja az életet, azaz Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. (…) f. Az utolsó időkben Mária úgy mutatkozik meg irgalmassága, hatalma és kegyelme által, mint azelőtt soha.” (A tökéletes Mária-tisztelet)

(8) Mária, Sion leánya magába foglalja egész Izraelt, a kiválasztott és Istennek szentelt népet, amely arra rendeltetett, hogy Teremtőjével egyesüljön. Ő az ígéret földje, amelyben áldást nyer a föld minden nemzetsége (Ter 12,3). Dávid leánya, Jessze vesszejének anyja fölkel, hogy megvigasztalja a gyermekeit sirató Ráhelt, s hogy a Lélekkel együtt sóhajtsa: Marana tha, jöjj el, Uram, Jézus! Ő az, aki kiengeszteli majd Elsőszülöttjét ifjabb gyermekével. Ahhoz, hogy befogadhassuk zsidó testvéreinket, az ő szíve és ajka kell hogy legyünk, amikor így énekel: „Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, melyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lk 1,54 –55).